Életfilozófia

Középiskolában volt feladat, hogy pár oldalban összefoglaljuk, hogy hogyan is látjuk a világot, milyen kérdések foglalkoztatnak, milyen válaszokkal rendelkezünk. Megtaláltam a fogalmazásom, néhol lehet, hogy picit elcsépelt, de máig tükrözi a világnézetem.

Itt elérhető.

D

Egy könnyed bejegyzés szakmai témáról.

A D, egy a köztudatba még be nem került programozási nyelv, amely (ki gondolta volna) a C++-t hivatott újragondolni, leegyszerűsíteni. Továbbra is egy alacsony szintű nyelvről van szó, ami az inline assembly-t is támogatja. C++-hoz képest jelentősen letisztultabb benne a metaprogramozás, és a pure keyword-nek hála jobban támogatja a funkcionális megközelítést is. Emellett magasabb szintű lehetőségeket is nyújt, például opcionális garbage collector is rendelkezésre áll, valamint az elavult include mechanizmust import váltja fel. Sajnos mivel még nem terjedt el széles körben, viszonylag kevés függvénykönyvtár található hozzá. Szintaxisában és sebességében egyaránt közel áll a C++-hoz.

Pár további érdekes funkció itt.

Oktatás

Sokan panaszkodnak, hogy nehéz az érettségi, túl vannak terhelve a fiatalok. Szerintem az érettségi követelmények nevetségesen alacsonyak. A középszintű követelmény és az egyetemeken elvárt tudás között hatalmas szakadék van, és erre nem az lenne a megoldás, hogy az egyetemeken is lejjebb nyomjuk a színvonalat. A jelenlegi követelmények mellett, egy átlagos képességű diák, minimális tanulással is képes bekerülni az egyetemek túlnyomó részére, ahol majd jön a pofára esés. Ugyanis az ottani tananyag erősen épít a középiskolás ismeretekre. Főleg természettudományoknál jellemző, hogy egymásra építkező anyagrészekből áll minden, ha hiányzik egy kocka, akkor már nem fogja  a hallgató megérteni az anyagot teljes mértékben. Nem hívják fel elég korán a tanulók figyelmét arra, hogy a matematika, fizika így működik. Ha valamit nem ért, utána kell kérdezni, ha valamikor hiányzott, be kell pótolni, mert az, ami eztán jön, erre fog épülni. Könnyű kiesni egy kis időre, és pár apróbb foltot szerezni a tudásunkban, de ezek később megbosszulják magukat. Főleg ez lehet az oka annak, hogy viszonylag kevesen választanak természettudományos pályát, holott jobb elhelyezkedési lehetőségeket kínál. 
Egyik probléma a hozzáállással van. Egyrészt minek mindenkinek érettségi? Mi lenne, ha nem tekintenénk alapkövetelménynek, cserébe viszont ténylegesen a tudást is felmérné, nem csupán az alapvető kompetenciákat. Lassan már a diplomát is magától értetődőnek tekinti mindenki, holott jó szakmunkásból hiány van. Ehhez társul, hogy egyes embereknek nincs reális képük a saját tudásokról, hogy azzal érdemes-e egyáltalán tovább tanulni. Problémát jelent az is, hogy sokan azt se tudják eldönteni, milyen irányba tanuljanak tovább. Egyszerűen nincs rálátásuk elég szakterületre ahhoz, hogy dönteni tudjanak. Szerintem a jelenlegi középiskolák nem vállalnak elég nagy szerepet a diákok pályaválasztásának a segítésében. Nincs valós és igazi képük arról, pontosan mivel tölti a munkaidejét egy mérnök, villanyszerelő vagy akár programozó, ha csak nincs közeli ismerősük valamely szakmából. Sajnos a tanári pálya sem olyan vonzó már, mint egykor volt, ezért a tanárhiány nem csupán a legkompetensebbek oktathatnak. Ennek nem csupán az alacsony fizetés az oka, hanem a megbecsülés hiánya is. Egy ember egzisztenciájához hozzátartozik az is, hogy hogyan ítéli őt meg a társadalom. Manapság az a tisztelet ami régen övezte a tanárokat szinte teljesen eltűnt.

Hatásiszony

Harold Bloom elmélete. Az alkótó emberről, aki a nagyszerű elődök munkássága miatt nehezen tud megfelelni az elvárásoknak, újat alkotni. Bár ennek a kifejezésnek elsősorban irodalomtörténeti jelentősége van, a természettudományban érdekes módon jelenik meg. Az egyre jobban felhalmozódó tudásanyag miatt egyre magasabbra kerül a léc, az összes tudományterület egyre inkább szegmentálódik: szakbarbárokká válunk. Illetve lassan már találóbb lenne a szakirány barbár kifejezés, mert egy szakbarbár sem lehet már a saját szakmájának polihisztora. Ennek következményeképp egyre jobban megnyúlik az az idő, még az ember megszerzi a szükséges tudást ahhoz, hogy valamely terület élvonalába kerüljön. Egyre nehezebb mindent megérteni, érvényesülni, és ez elég elriasztóan hat mindazokra, akiknek kezdetben ilyen irányú ambícióik voltak. Valamilyen értelemben ez is a hatásiszony egyfajta manifesztációja, csak az élet egy más területén, picit más formában. Bizonyos szempontból ez ösztönzőleg is hathat az emberekre, muszáj többet, jobban teljesíteni. Ugyanakkor annak függvényében, ahogy a tudás felhalmozódik, egyre nehezebb hozzájárulni ehhez a folyamathoz, ezért számomra igen csak úgy tűnik, hogy az általunk elérhető technológiai fejlettségnek van egy igen masszív határa, ha csak nem sikerül biológiai úton meghosszabbítanunk az életünket, vagy fejlesztenünk a kognitív képességeinken.

Blogolás

Szerintem a blogolás teljesen öncélú. Néha az az ember érzése, hogy többen írnak, mint ahányan olvassák. Az én esetemben, mivel lusta programozó révén jobban szeretek gépelni mint írni, véletlenszerű gondolatmenetek lejegyzése lesz a cél, melyet nem szégyellek, ha esetleg más is elolvas, akár véleményt nyilvánít. Holt időben, mikor már minden máshoz fáradt vagyok, ez egy kiváló lehetőség a szórakozásra, verbális képességeim fejlesztésére, szókincsem felfrissítésére. Őszintén bevallva, az utóbbi kettő alaposan rám fér.